A vasárnapi helyhatósági választást követően körvonalazódik a helyi tanácsok és a megyei önkormányzat összetétele, és már azt is tudni lehet, hogy melyik településen ki lett a polgármester. Az RMDSZ Szentjobb kivételével megőrizte pozícióit (23 polgármester és mintegy 250 tanácsos), és nem sok kellett ahhoz, hogy Köröstárkányban is végre magyar ember vezesse a községet. Az EMNP a várakozásokon alul teljesített, sem a váradi, sem a megyei tanácsba nem jutott be, sőt a négy évvel ezelőtti szavazatszámot sem tudta hozni.
Mindent összevetve a két magyar szervezetnek, az RMDSZ-nek és az EMNP-nek is jelentősen megcsappant a szavazótábora (de vesztenivalója tulajdonképpen csak az RMDSZ-nek volt), ami részben a mostani „láthatatlan kampánynak” is betudható, ugyanakkor minden kétséget kizáróan – főleg Nagyváradon – a jelöltek nem tudták megszólítani a szavazópolgárokat. Sőt mi több, tömegek maradtak inkább otthon a voksolás helyett, vagy magyar létükre román jelöltre szavaztak.
A nagyváradi magyar bukás
A jelenlegi helyzet után ismét újra kell értékelni a politikum és a magyar közösség kapcsolatát. A RMDSZ választási eredményeiért a felelősöket meg kell nevezni, megköszönni eddigi munkájukat, majd elköszönni tőlük. Mert ha ez most, az eredmények okozta első sokk hatására nem történik meg, akkor valószínű, hogy minden marad a régiben. És csupán egymásra mutogatással, üzengetéssel semmi sem oldódik meg, sőt a problémahalmaz egyre csak nőni fog, a meg nem értés valóságos szakadékokat húz majd a szekértáborok közé, amelyek ahelyett, hogy a választókkal törődnének, egymással lesznek elfoglalva. Így pedig, ha komoly eredményt akarnak elérni az őszi parlamenti választáson, a pártoknak gyökeresen változtatniuk kell hozzáállásukon. Bihar megyében az RMDSZ-ben meglátszik az „újratervezés”, sok új jelölt, elismert személyiség jelent meg, különösen a megyei tanácsi listán. Nem is kérdés, a megújulást folytatni kell, az ifjúságot fel kell emelni, mert rengeteg tehetséges és ambiciózus fiatal áll tettre készen, különösen az RMDSZ-szel együttműködő Vidéki Ifjúsági Szövetségben. Nem lehet a fiatalokat félresöpörni, lekezelni. A nagyváradi városi eredmények is egészen biztosan másképp alakultak volna, ha a fiatalság kérdését nemcsak kampánytémaként, hanem valós kérdésként kezelték volna, úgy, hogy teret engednek a közéletben régóta részt vevő fiatalságnak. Aki szerint a fiatalokkal csak baj van, túl sokat akarnak, ezért félreállítják őket, az inkább ne foglalkozzon politikával. A mostani kampányban látszott, hogy a váradi csapat képtelen volt mozgósítani egy erőteljes, fiatal(os) háttérszervezet hiányában. Az más kérdés, hogy a jelölteknek meg derogáló volt a kopogtatás, alig találkoztak a választókkal, akik így alig-alig ismerték őket, nem kell hát csodálkozni az eredményen. Ez a váradi RMDSZ-es kampány az iskolapéldája annak, hogy a pártoknak mit és hogyan illik elkerülni a választási siker érdekében.
Amint az RMDSZ tegnapi kiértékelő sajtótájékoztatóján elhangzott: a váradi tanácsosi lista összeállításának módja elhibázott volt, ugyanis csak a városi szervezet mintegy félszáz tagja döntött arról, hogy kik és milyen sorrendben szerepeljenek rajta. A jelöltcsapat úgy állt össze, hogy nem volt mögötte társadalmi támogatottság, enélkül pedig választást nyerni vagy a szavazatszámot maximalizálni nem lehet. Nagyvárad nagyot bukott: a korábbi hat magyar RMDSZ-es tanácstag helyett mostantól csak négyen foglalhatnak helyet a képviselő-testületben, miközben Ilie Bolojannak és pártjának kétharmados többsége is kialakulhat. Nem irigylem a váradi RMDSZ-lista első négy helyezettjét (Huszár István, Kecse Gabriella, Kirei Melinda és Kis Gábor), fel kell kötniük a gatyájukat, ha valamit el akarnak érni ekkora liberális erőfölénnyel szemben. Ellenzéki helyzetből számukra könnyebb lehet majd a „túlélés”, mert azon kívül, hogy kritizálnak, beleszólnak, ellentmondanak, mást nem nagyon tehetnek majd. De kérdéses, hogy a négy tanácstag mennyire harcias típusú, képes lesz-e küzdeni a bolojani arroganciával és nyomással.
Az EMNP ismét elszámolta magát
Az EMNP négy évvel ezelőtti eredményét sem volt képes hozni, ezért ha valóban komolyan gondolják a politikai élet megújítását és megtisztítását, talán saját maguk soraiban kellene kezdeniük. Mind a nagyváradi, mind a megyei listára kapott szavazataik száma messze elmarad a négy évvel ezelőttitől, ami most már félreérthetetlenül azt jelenti: a politikájuk megbukott. A begyűjtött szavazatok egy része a „keménymagtól” jött össze, a másik része pedig az úgynevezett „protest szavazóktól”, akik nem is feltétlenül az EMNP miatt szavaztak rájuk, hanem csak az RMDSZ ellenében.
Kiderült: az EMNP képtelen mozgósítani. Sem politikai ereje, sem humán erőforrása, sem kommunikációs képessége nincsen ahhoz, hogy tömegeket mozgasson meg egy krízishelyzetben, például a választás alkalmával. Ifjúsági szervezetük csak papíron létezik, valós tartalommal és fiatalokkal még négy év alatt sem sikerült megtölteniük.
A jelöltállításuk folyamatába nem láttunk bele. Azok, akik az átláthatóságot tűzték zászlajukra, zárt ajtók mögött döntöttek arról, hogy kik és milyen sorrendben legyenek az EMNP-s tanácsosi listákon. Ugyanígy nem lehetett tudni azt, ki és milyen konzultációt követően döntötte el, hogy kik legyenek a párt polgármesterjelöltjei. Tudvalevő, hogy nem is nagyon volt miben válogatniuk, a tanácsosi listák is nagyon nehezen álltak össze.
Az eltelt bő négy esztendő azonban elég lehetett volna a néppártosoknak, hogy felmérjék szimpatizánsaik és az RMDSZ-től vagy a közélettől elfordulók valós igényeit, hogy ezek alapján alakítsák ki programjukat, továbbá hogy e szerint válasszák ki jelöltjeiket. Képtelenek volna erre. A csúfos eredmények igazolják: az RMDSZ-ellenesség édeskevés ahhoz, hogy kialakuljon körülöttük a kritikus tömeg, sokkal több kell, de hogy mi és mennyi, azt nem tudják. A kampány utolsó napjaiban azzal próbálták mozgósítani az embereket, hogy a fülkében senki sem látja, ki hová üti a pecsétet. Az emberek pedig nem mozdultak meg a hívó szóra. Az EMNP-nek tudomásul kell vennie: ha az üzenet nem ér célba, a hiba nem a választók készülékében van.
Szilágyi Zsolt, az EMNP országos elnöke Érmihályfalvát az egyik olyan településnek nevezte meg, ahol nyerhet a néppárt polgármesterjelöltje. Kiderült, nagyon nem nyert. Pedig az internetes csatornákat beizzították, keményen dolgoztak a pártszolgák a vélt sikerért – ami végül ismét elmaradt. Az EMNP-sek vehemens stílusa és állandó vádaskodása kontraproduktív. Aki arra építette stratégiáját, hogy a vetélytársak befeketítésével több előnyre tehet szert, mint saját programja, elképzelései népszerűsítésével, szintén kiléphet a politikából, senkinek nem fog hiányozni, legkevésbé annak a közösségnek, amelyik torkig van a viszálykodással.
A megyében papírforma született
A vidéki településeken mondhatni papírforma eredmények születtek. Külön kiemelendő az a két település, ahol jelentős kisebbségben él a magyarság, Alsólugas és Tóti, mégis nagyon nagy fölénnyel nyerni tudtak a magyar jelöltek. Sőt, Tótiban, ahol 25 százalék körüli a magyarok aránya, a helyi tanácsban többséget szerzett az RMDSZ. Látszik tehát, hogy ahol komoly munka folyik, ott annak meg is van az eredménye.
Az EMNP-nek várhatóan 21 tanácsosa lesz egész Bihar megyében – de ezt sem a néppárttól tudjuk, az EMNP megyei szervezete ugyanis vasárnap késő délután óta semmit sem közöl. Hallgatnak és vélhetően nyalogatják sebeiket, valamint azon töprengenek, hogy mit mondjanak az eredményről, esetleg arról, ezért is az RMDSZ a hibás. Még meg sem köszönték választóiknak a bizalmat, ez szintén sokat elmond a politikai felkészültségükről. Mert ha akármennyi szavazatot is kaptak, azoknak, akik vették a fáradságot és elmentek és a csillagra nyomták a pecsétet, legalább annyi járt volna, hogy megköszönik. E sorok hétfő délutáni írásáig ez nem történt meg, de arról megérkezett a hír, hogy ma kiértékelő sajtótájékoztatót tartanak.
Ha a közösség szolgálata a cél…
A megyei, de kiváltképp a nagyváradi eredmények tekintetében valamennyi magyar párt önkritikát kell gyakoroljon. Biztos nehéz a tükörbenézés, de ez elengedhetetlen ahhoz, hogy egy olyan irányba mozdítsák politikájukat, amelynek középpontjában valóban a váradi magyarság áll. Talán arra is rájöhettek, hogy a szimbolikapolitikával lehet sok rajongót szerezni a virtuális világban, az interneten, de ez nagyon kevés ahhoz, hogy tömeget mozgósítson. Félre kellene tenni végre a látszatprogramokat, a fantommegvalósításokat, és őszintén, szemtől szemben megállni a magyar közösség előtt, valós problémákra racionális megoldásokat kínálva.
A választóknak ugyanis a hócipője tele van már a beváltatlanul maradt ígéretekkel és undorodnak a politikai kalandoroktól. Olvasóink visszajelzései alapján elmondhatom: a váradi magyarság egy olyan új politikai elitre vár, amelyik a közéleti szerepvállalás mellett legalább olyan fontosnak tartja a közösségi építkezést, a szolgálatot. Nem elég fórumokat, bálokat vagy villámcsődületeket szervezni (amelyek jól mutatnak ugyan az újságokban), közleményeket gyártani, sajtótájékoztatón pózolni és „megmondani a tutit”. Szolgálni kell alázattal és nem elfeledni, hogy a politikus van a közösségért, és nem fordítva.
Borsi Balázs
Reggeli Újság
