Április 28-án Marosvásárhelyen tartják meg az UNITER-gálát. A Román Színházi Szövetség évente megtartott ünnepi gálaműsorán az előző évad legjobb romániai előadását, a legjobbnak ítélt színészeket, rendezőket és kiemelkedő színházi szakembereket díjazzák.

A romániai színházi szakma legfontosabb rendezvényét eddig csak Bukarestben, Nagyszebenben és Iașiban tartották meg. Első alkalommal rendezik az eseményt egy magyar érdekeltségű városban. A házigazda a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház lesz, társszervezőként segíti a Maros megyei önkormányzat. A gálának a Kultúrpalota ad otthont.

Az eseményre az ország színházai javasolnak a saját repertoárjukból produkciókat, majd a színházi szövetség bírálóbizottsága ellátogat a színházakba, és megnézi az előadásokat. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház repertoárjából három magyar előadást (Alkésztisz, Mélyben, Hogyne, Drágám!), és három román darabot (Nők iskolája, Hármas pont, Szerelem ellen) tekintett meg az UNITER szakmai zsűrije.

Gáspárik Attila, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház igazgatója rendkívüli módon örvend az eseménynek, hiszen a gálán jelen lesz a romániai színházi szakma, számos külföldi vendég, és az egykori román királyi család tagjai is. A díjátadó alkalmából egy minifesztivált is szerveznek, így az ünnepség a gála előtt két nappal már elkezdődik. Marosvásárhely a színházak fővárosa lesz ebben az időszakban, a díjazott előadásokat is bemutatják a közönségnek.

Gáspárik szerint az UNITER-gála jó alkalom arra is, hogy a köztudatba jobban bekerüljön a szecessziós stílusban épült marosvásárhelyi Kultúrpalota, és az, hogy a városban egy nagyon jó filharmónia, színházi iskola, színház és bábszínház is működik.

A színházigazgató kifejtette – “Az UNITER a legerősebb művészi szervezet Romániában. A színészek szervezete. Nyugdíjakat oszt, bajban levő kollegáknak segít, gyógyszert ad, kirándulást szervez, stb.  És ez az az intézmény – hiszen magyarul beszélgetünk, és erre kell több hangsúlyt tennem –, ami soha nem nézte, hogy ki milyen nemzetiségű.

Én nem emlékszem olyan UNITER-gálára, hogy három-négy-öt, tíz magyar jelölt ne lett volna, sőt arra emlékszem, hogy egy díjra három magyar jelölt volt csak az egész román színházi szakmában. Persze voltak morgások, de sohasem annyira, hogy ez számottevő lett volna.

Tehát mi a színházi életben nem érezzük magunkat kisebbségben, és az ország bármely színházába elmegyünk, ismernek bennünket, kezet fognak velünk, megkérdezik, mi újság van. Otthon érezzük magunkat benne.

Azt kell mondanom, sajnos, valahogy otthonosabban vagyunk itt, mint a magyar színházi szakmában, ahol évente csak egy határon túli előadást lehet beválogatni a POSZT-ra.”

Lepácsek Katalin